Pierre de Coubertin báró (†77) háborútól, politikától, botrányoktól mentes olimpiákat álmodott meg, a játékokon sportszerűen küzdő, példát mutató versenyzőkkel. Amikor 1894. június 23-án megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, aligha sejtették a mozgalom életrehívói, hogy mindez csak álom marad. Az ötkarikás játékok történetét beárnyékolja a bojkott, a terror, a dopping.

Hirdetés

 

Zádort a szovjet pólósok verték véresre – hiába

Hiába ütötték ki Zádort

Az 1956-os melbourne-i olimpia volt az első, amelyet néhány ország bojkottált. Hollandia, Spanyolország és Svájc például a magyar forradalom szovjetek általi leverése miatt utasították el a részvételt. A játékokon a magyar és szovjet vízilabdacsapat mérkőzése is véres volt. Az elődöntőben a mieink 4-0-s vezetésénél percekkel a lefújás előtt a szovjetek egyik játékosa megütötte Zádor Ervint (†77), a vérző fejű pólóst rendőrök kísérték ki a medencéből. Az eseményről készült fénykép bejárta a világot. Az idén áprilisban elhunyt Zádor sérülése miatt nem játszhatott a fináléban, melyen a mieink 2-1-re verték Jugoszláviát.

A magyar sport szégyene

„Ha lesz doppingeset az olimpián, azonnal lemondok" – jelentette ki Schmitt Pál (70), a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke a 2004-es olimpia előtt. Botrány volt, ám az elnök 2010 nyaráig maradt a pozíciójában. Pedig Athénban öt magyar sportoló bukott meg, a kalapácsvető Annus Adriánt (39) és a diszkoszvető Fazekas Róbertet (36) megfosztották az aranyérmüktől. Annus a verseny után negatív mintát adott, ám amikor újból meg akarták vizsgálni, nem tett eleget a felszólításnak. Fazekas nem szolgáltatott elegendő mintát, így ő is doppingvétséget követett el, ahogyan a súlyemelő Kovács Zoltán (34) is. A szintén súlyemelő Kecskés Zoltán (38) és az ezüstérmétől megfosztott Gyurkovics Ferenc (32) pedig pozitív mintát adott. Ők azt állították, utólag keverték mintáikba a tiltott szert.

Újra bukott. Fazekas viszatért, de újra doppingolt

 

Csonka olimpiák a politika miatt

A moszkvai olimpia

Az olimpiai játékok bojkottjai kapcsán az 1980-as és az 1984-es események jutnak azonnal eszünkbe. Moszkvába a Vörös Hadsereg 1979-es, afganisztáni bevonulása miatt nem mentek el az amerikaiak és még 41 ország versenyzői. Négy év múlva a szovjetekkel az élen összesen 16 ország – így hazánk is – maradt távol a los Angeles-i játékoktól.

„Moszkvába kellett utaznom, ahol arra kérték a szocialista országokat, hogy bojkottálják a játékokat. Én ezt nem láttam megalapozottnak, de nem volt apelláta" – emlékezett az 1984-es magyar bojkottra Buda István (85), az olimpiai bizottság akkori elnöke.

Doppinglista

A sportolók szinte az első olimpiáktól kezdve nem riadtak vissza a teljesítményfokozó használatától. 1904-ben a maratonfutó Thomas J. Hicks (†78) konyakkal „doppingolt" verseny közben, ám a módszerek egyre fejlettebbek lettek. A tiltott szerek halálos áldozatot is követeltek. Az 1960-as római játékokon Knud Enemark Jensen (†26), dán kerékpározó rosszul lett, nem tudták megmenteni az életét, később derült ki, hogy amfetamin hatása alatt állt. Nyolc évvel később már az első pozitív doppingtesztet is kimutatták. A legismertebb doppingeset a kanadai sprinter, Ben Johnson  (50) nevéhez fűződik, aki 1988-ban, Szöulban megnyerte a 100 méteres síkfutást, de sztanozolt használt, kizárták, az aranyérmes az amerikai Carl Lewis (51) lett.

Csalt a csodafutó. Ben Johnsont kizárták 100 m sikfutásban elért sikere után. Ez az olimpiák legismertebb doppingügye