Lados István a bíróság előtt. Kínos dolgokat mondott. © Noszlopy N. Miklós

Lados állásinterjú során ismerte meg Zuschlag Jánost. Jelentkezett az Országgyűlési Hivatalnál titkárnak, fokozatosan erősítette pozícióját, mígnem a titkársági szobából az Arató Gergely és Zuschlag János által használt közös szobában, a 116-osban landolt. (Arató Gergely jelenleg az oktatási és kulturális tárca szakállamtitkára.) Kezdetben kiküldték, ha bizalmas tanácskozást folytattak. 2003 nyarán megtört a jég, Zuschlag egy hosszú hétvégére elküldte a Balaton-felvidékre azzal a feladattal, hogy több helyen szálljon meg, fogyasszon, és mindenről hozzon számlát. A titkár szerint a számlák a rajtuk lévő cégadatok miatt kellettek. Később ugyanis Lados azzal töltötte irodai munkaidejét, hogy fiktív számlákat készített. Szabályos számlagyár működött a képviselői irodaház 116-os szobájában.

A számlatömböket a józsefvárosi piacon szerezték be, a körbélyegzőket pedig Kiskunhalason gyártatták le. Egy kiskunhalasi pincér, Katus Ferenc – a per harmadrendű vádlottja, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés szocialista frakciójának volt tagja – hordta be az üres, kitöltésre váró számlatömböket. Ezeket azután kitöltötték és a programok során felmerült költségek igazolásául– többek között az Ifjúsági és Sportminisztérium, a szociális és munkaügyi tárca, illetve a Fővárosi Önkormányzat pályázataihoz– mellékelték. A számlákat többségükben Lados írta alá, társával, Őri Andrással (a negyedrendű vádlottal), aki a támogatások elnyeréséhez szükséges beszámolókat is megírta.

Lados vallomása szerint csak később jött rá: az ifjúsági összejövetelek, konferenciák, táborok zömét valójában meg sem tartották. Nem egyszer előfordult, hogy a Google keresőbe a „gyerek” vagy a „tábor” szavakat ütötték be, majd az így kiadott weblapokról töltötték le azokat a programokat, melyeket a pályázatokhoz használtak.

Katus, a számlabeszerző, elnyerte méltó jutalmát. Három civil szervezetnek is az elnöke lett: a Hoppá Egyesületé, a Szövetség a Modern Magyarországért Egyesületé és a XXI. Századi Kulturális Egyesületé. Igaz, ezekfiktív egyesületek voltak, de azért könyvelésük is volt. Nem sokkal azután, hogy Katus Ferenctől két éve kértek bizonyos iratokat az ügyészségi nyomozás kapcsán, különös tűzeset borzolta a kedélyeket Jánoshalmán. Az Erdő utcában kigyulladt és elégett egy kisteherautó. Szándékos gyújtogatás történt– állította Lados István kihallgatása során. Az autóégetés soránmegsemmisült ugyanis a három civil szervezet könyvelése.

Lados elmondása szerint a 116-os szobában nyíltan és nagyban ment a fiktív számlák gyártása. Arató Gergelynek – állítja vallomásában Lados– tudomása volt az ifjú szocialisták által létrehozott civil egyesületi hálózatokról és a kamu pályázatokról. Egy alkalommal ő maga is íratott ilyen pályázatot Őrivel. Ettől függetlenül Aratót irritálta a számlagyártás, „felkért bennünket, próbáljuk úgy csinálni, hogy erről ne szerezzen senki tudomást. Legalább akkor ne, amikor parlamenti ülésnapok vannak!”- idézte Lados Aratót.

Arató Gergely mindezt alaptalan rágalomnak tartja, és jelezte, a bírósághoz fordul.

Amikor 2004-ben Zuschlagnak a holokauszt áldozatairól tett tapintatlan kijelentése miatt le kellett mondania képviselői mandátumáról, Ladossal átköltöztek a Köztársaság téri pártszékház melletti irodába. Itt hangzott el 2005 szeptemberében az a telefonbeszélgetés, amely annyira sokkolta Ladost, hogy titokban rögtön fel is vette. „Zuschlag nyíltan beszélt arról, hogy a kormány, illetve az MSZP vezetőivel tárgyalt, és a mandátumról történt lemondásáért több tízmillió forintot kapott a párttól.” A felvételt az ügyészség a Ladosnál tartott házkutatás alkalmával megtalálta. Nyakó István viszont határozottan cáfolta, hogy pártja fizetett volna Zuschlag Jánosnak képviselői mandátumáról való lemondásáért, vagy azért, hogy ne tegyen beismerő vallomást.

2005-ben a kiskunhalasi ügyészség– feljelentés alapján– a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya vizsgálni kezdte az egyesületek könyvelését. Zuschlag egy ideig nyugodt maradt, azt állította, „egyeztetett a hatóságokkal, csak két mellékkörülményt fognak vizsgálni”. Valóban, egy egész évigfolyt az eljárás, mégsem gyanúsítottak meg senkit az alapítványi ügyben. Kiderült– írja az ÉS legutóbbi számában Rajnai Attila –, hogyamikor 2006. végén az ügyészség elrendelte néhány egyesületi vezető lehallgatását, arról Zuschlagnak tudomása volt. Nyilván egy ideig azt hitte, őt nem hallgatják le, erre vall a bíróságon lejátszott, 2007. januárjában folytatott telefonbeszélgetése Ladossal.

„Lados: Halló, itt vagyok, figyelj, akkor most mi a pálya?
Zuschlag: Hát semmi, az ügyész már megint geciskedett, ... én már csak akkor leszek nyugodt, ha rendben van a történet.
L.: Jó, akkor én is kitörlök olyat, amit látok…
Z.: Én már egy csomó mindent kitöröltem a lomtárba, de hát az a legjobb, ha újra van formázva a gép. Csak azért, mert a ügyész nagyon geci volt a múlt héten megint, és elővigyázatosnak kell lenni!
L: Ühüm…
Z.: Hát a Ferinél kétszer is volt házkutatás…
L.: Baszd meg!”

Mindenesetre Zuschlag még abban a hónapban új mobilokat és SIM-kártyákat osztott szét egyesületi partnereinek, és jelezte, régi telefonjaikat lehallgatják. Lados szerint Zuschlag révén az ügy érintettjei– azaz mai vádlottjai– időben értesültek a tervezett rendőrségi házkutatásokról, s így volt idejük eltüntetni a kompromittáló iratokat. A kiszivárogtatások miatt az ügyészség elvette az ügyet a rendőrségtől, és 2007. februártól saját hatáskörben folytatta a nyomozást. Az eljárás észrevehetően felgyorsult. Lados idézést kapott, ekkor Zuschlag felajánlotta, ha megszökik az ügyészek elől, 3 millió forintot kap. Azt ígérte, három hónap alatt eltussoltatja a nyomozást és ejtik az ügyet.

Zuschlag János. Szerdán kihallgatják. © Marton Szilvia

Lados valóban meglépett, Erdélybe szökött, ahol Zuschlag többször is meglátogatta. „Panaszkodott erdélyi tartózkodásom alatt, szó szerint azt mondta, az a féreg Szilvási későn szólt, hogy lehallgatják”– állítja Lados. Szilvásy sajtótitkára szemenszedett hazugságnak nevezte, hogy a miniszter nemzetbiztonsági tevékenységről Zuschlagot vagy bárkit tájékoztatott volna. (A kiszivárogtatás ügyében kezdett nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség bizonyítékok hiányában megszüntette.)

Lados István arról is beszámolt, hogy megkérdezte Zuschlagot, miért nem tesz részletes és beismerő vallomást, amire ő azt válaszolta, hogy a párttal tárgyalásokat folytatott: "a büntetési tételek leszorítása érdekében a párt fizesse vissza a Zuschlag-szervezetek által elcsalt pénzeket" és ezen túlmenően fizessen a párt az újrakezdéshez is. Lados a romániai bujkálását segítő Győrfi Ludoviktól konkrétumokat is hallott: Zuschlag 180 millió forintot kért a párttól, 150 millió forintot azért, hogy az egyesületek által elnyert összegeket visszafizesse, saját költségeinek megtérítésére pedig 30 milliót. (Tény, hogy a vádirat szerint az eljárás során Zuschlag János közel 50 millió forintot megtérített az okozott kárból.)

Zuschlag még azzal is előállt, hogy Gyurcsány Ferenc felkérte Bánáti Jánost, a Magyar Ügyvédi kamara elnökét a védelem összehangolására. Ő maga, mármint Zuschlag, egy alkalommal találkozott Gyurcsánnyal és Bánátival is.

Megállapodtak, amikor elküldik az aktákat a Legfőbb Ügyészségre, Bánáti belenéz majd az aktákba. Gyurcsány – Daróczy Dávid szóvivő révén– és Bánáti a leghatározottabban cáfolták a találkozó tényét, de az aktákba tekintésre nem tértek ki. Mint Rajnai Attila az ÉS-ben rámutat: amikor 2007. június elején Zuschlag ismét felkereste Ladost, pontosan tudta, hogy az ügyészek– tévesen– T. Tamást vádolják hamisítással. Mindezt Lados mondta el a bíróságon. De ha nem történt betekintés az iratokba, ezt honnan tudta? „Csak reménykedhetünk, hogy kiderül” – írja Rajnai. De egyelőre azt is homály fedi, milyen csatornákon keresztül tudta meg Zuschlag, hogy az ifjúsági szervezetek ügyében zajló nyomozásban társaival együtt lehallgatják.

Lados István beszámolt arról is, hogy az egyesületek által elnyert pénzeket alapvetően három célra fordították: a kiskunhalasi MSZP-szervezet kampány- és egyéb rendezvényeinek támogatására, az MSZP-s ifjúsági szervezetek egyesülése után létrejött Fibisz rendezvényeinek finanszírozására, valamint Zuschlag saját kiadásainak fedezetére. A Fibisz elnökhelyetteseként Zuschlag Jánoshoz tartozott a gazdasági ügyek intézése, a rendezvények anyagi támogatása.

Lados István azt vallotta: a Zuschlag János érdekeltségébe tartozó egyesületek vezetői mindenről tudtak, sőt a szervezetek által elnyert támogatási pénzeket leadták Zuschlagnak, és részesedtek is abból (10 százalék illette őket). Vallomása szerint az egyesületek számos vezetője tudta, hogy a beadott pályázatok mögött nincs valós tevékenység, s azt is, hogy a nevükben aláírják a pályázatokat. Korábban Ocsovay Tamás volt helyettes államtitikár az Ifjúsági-és Sportminisztériumban beszélt arról, hogy a pályázatok sorsa Gyurcsány sportminisztersége idején Gyurcsány szobájában, a hétfői egyeztetések során dőlt el.

Gyurcsány Ferenc ezt cáfolta: sem korábban, sem most politikai nyomást pályázati vagy nem pályázati pénzekben nem gyakorolt. Ez ellentétes elveivel és ellentétes esküjével– mondta.

De nemcsak a Gyurcsány Ferenc, majd később Szilvásy György által vezetett Ifjúsági és Sportminisztériumtól, hanem a korábban Baja Ferenc által irányított Táncsics Alapítványtól is jöttek pénzek. (Ez utóbbinál április óta Lamperth Mónika a kuratórium elnöke.)A 2006-os választások előtt felkereste Ladost a mostani pertizenötödik rendű vádlottja, Kemecsei Árpád, aki akkor a zuglói MSZP-szervezet pénztárosa volt, és kérte Ladost, egykori főiskolai évfolyamtársát, kísérje figyelemmel az akkor még Baja Ferenc által vezetett Táncsics Alapítvány pályázati kiírásait, és elküldte egy tájékoztatóra. Ott Baja kifejtette, hogy mint minden frakciónak, az MSZP-nek is van egy ilyen alapítványa, a cél, hogy plusz forrásokhoz jutassa a párt alapszervezeteit a kampányidőszakban.

Egy-egy választási körzetből csak egyetlen pályázat nyerhetett, maximum 500 ezer forintot. Hogy csak az kaphassa meg a pénzt, aki vissza is csurgatja, a „nyerésre ítélt” pályázatot úgy ismerik meg, hogy az illető körzet képviselőjelöltje ajánlja. Lados állítja, jelen volt, amikor Katus, a csak papíron létező egyesületének adott félmilliós támogatást „visszaadta” Kemecseinek, a zuglói pénztárosnak. A két ajánlást Baráth Etele illetve Csiha Judit írták a „pályázatokhoz”. A vádiratból kiderül, hogy a Táncsics Alapítványtól elnyert 500–500 ezer forintot, amelyet Csiha Judit és Baráth Etele MSZP-s országgyűlési képviselők kampányára fordítottak, a tizenötöd rendű vádlott, Kemecsi Árpád visszafizette az alapítványnak.

Baja Ferenc cáfolta, hogy a Táncsics Alapítvány civil kapcsolati rendszerének valami köze lenne a pártfinanszírozáshoz.

Lados vallomásában kitért még egy érdekes mozzanatra: az MSZP Vas megyei szervezeteinél a taglétszám fiktív módon történő felduzzasztására volt szükség, fiktív tagbeléptetésekre, hogy leválhassák a korábbi elnököt, és Tóth Csaba nyerje el az MSZP megyei elnöki posztját. Zuschlag utasítására ezért részt vett beléptetési jegyzőkönyvek és aláírások hamisításában. Az ügy azonban elaludt, Lados vallomását még tavasszal az ügyészség elküldte a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságnak, ám az Élet és Irodalom érdeklődésére Csizmadia Péter szóvivő közölte: az átküldött anyag kevés ahhoz, hogy újra megvizsgálják az ügyet. Pedig Lados nem kevesebbet állított, mint hogy a tanúk összebeszéltek, és a bizonyíték erejű hamisított aláírási példányokat egy színlelt autófeltörés során eltüntették.Lados úgy tudja, azautó az EU-s pályázatok során elnyert pénzekből részesedni akaró Weiszenberger László tulajdonában volt.

Fodor Endre tanácsvezető bíró közölte: november 5-én az ügyvédek tehetnek fel kérdéseket Ladosnak, majd Zuschlag János kihallgatásával folytatódik a bizonyítási eljárás.