Kedvenc kávéházamban - Szegeden - kortyolgattam a kávémat, s majszoltam a habos süteményemet. Oly jól esett a semmittevés a heti kerti munka után. A nézelődés öröme bejárta nemcsak a lelkemet, ám a testemet is birtokba vette. Kikapcsoltam magam körül a természetes zajokat, s csak a látványnak éltem ezekben a percekben.

A kávéház telt házzal működött. Számtalan család, mama unoka, szerelmes párok, diákok, perlekedő közép korosztálybeliek üldögéltek a teremben, lent és a galérián. Tehát, nem voltam magányos. A képi látás néha mosolyra gerjesztette az ajkamat.

A nagymama simogatta az unokája buksiját, míg a szőke kislány,- úgy 3-4 éves lehetet- csipegette a süteményt. Evés közben sokat kérdezett, szinte be nem állt a szája. A kérdések exkluzívak voltak. Mamája türelmesen válaszolgatott s néha belekortyolt a Colájába.
- Mama! Te mért nem eszel sütit?
- Nekem nem lehet!
- Nem lehet? Nem engedi a tata? A mama elmosolyodott, s simogatni kezdte az unokája hátát. Mama miért nem eszel? - vált a kislány hangja követelőzővé.
- Tudod, a doktor néni megtiltotta!
- Meg? - csodálkozott a kislány, s közben egy nagyobb tortaszelet leesett a földre. Gyorsan leugrott a székről s felvette a földre pottyant édességet. A mama gyorsabb volt, és mielőtt bevehette volna a szájába elvette tőle. A kislány zokogni kezdett. Nem szeretlek! Ez az enyém! Add vissza s toporzékolt.
- Zsuzsikám. Drágám, már többször megegyeztünk, hogy a földre esett süteményeket, gyümölcsöket és semmit nem veszünk fel a földről.
- De ez nem semmi, ez az én sütim! - pityeget a kis Zsuzsi. A mama megtörölte az ajkát, majd megkérdezte
- Mehetünk drágaságom. A kis szőke haragosan nézett, utána kiitta a rostos levet. A mama nyújtotta a két karját, s a szemével simogatta az unokáját. A mosoly megszelídítette Zsuzsikát, aki felállt, s átölelte a lábát.
-Mama! Én, úgy szeretlek téged! A teremben hirtelen csend lett. Mindenki várta a folytatást.

Az idős asszonynak könnybe lábadt a szeme, a keze remegni kezdett, a lába megroggyant. A bal karjával megpróbálta elkapni a szék támláját, a másik kezével az unokáját ölelte. Zsuzsika sírt, őrjöngött s kiabált, mama, mama kelj fel, nem leszek többé rossz, csak kelj fel. Az idős nő remegni kezdett, a szája habzott... kihívták a mentőket. Komába esett! A mentősök azt közölték: - cukorbeteg volt.

A jelenet megrázott! A lelkem remegett a sírástól. Tombolt a testem. Tehetetlenül ültem s bámultam ki az ablakon. Ez velem is megtörténhet! - gondoltam...s lassan eltoltam magam elől a tányért...


Egy pár perces szünet után visszatért a zsongás.

A szerelmespár csókolódzottt s simogatta egymást... A test beszédük jelezte, gigantikus erejű erotikus robbanás történt! A szivárvány minden színe tapsolt az ablaküvegen keresztül. A fiataloknál megszűnt létezni a világ.


A negyvenes évekhez közeli pár a dialektikát gyakorolta. A durcás, haraggal teli arcok minden elárultak a nézelődőknek. Tudtuk, veszekednek! A halk s elfojtott indulatokat a perifériás jelek mutatták nekünk, vendégeknek. A fekete dekoratív szépség s mell nagysága vonzotta a férfiak szemét. A nő tisztában volt az érzéki kisugárzásának erejével. A férfin egy nyakkendő nélküli ing, zakó, farmer volt.
- Neked örökké csak "ügyeid" vannak! Te sosem vagy hibás! - gesztikulált a férfi.
- Nem vagyok! - ez után a pohara után nyúlt, s ivott.
- Elejétől végéig ezt csinálod, ha nem szeretnél válaszolni. A fekete ciklon mosolygott s kezével megszorította a férje kezét
- Imádlak!
- Igeen! Ezért lépsz félre? -üvöltötte! Erre mindenki felfigyelt... a férfi elszégyellte magát.
- Megint Te kiabálsz! S honnan veszed a bátorságot, hogy vádaskodsz.
- Ez vádaskodás! Én nyitottam rátok... Te ku... elharapta a szó végét. A nő nem válaszolt, felállt... azonnal ülj le.
- Ez megy neked! Parancsolgatsz. Azt tudsz! Hányszor átvirrasztottam az éjszakát, mert a nagyságos urat vártam, míg Te a lotyódnál kéje...leg...tél, s könnyek közé szorult az utolsó szó...

Ekkor lépett be a cukrászdába egy kollégám. Már messziről integetett.
- Szevasz.
- Szia. Örültem neki.
- Leülhetek! - nevetett a finalista.
- Természetesen.
- Most én küzdök, úgy, mint Te.
- Hogy kell értenem? Csodálkoztam. Te nem szoktál panaszkodni!
- Kár volt kiköltöznünk falura! Kivárt egy kicsit, én nem reagáltam, majd folytatta - ezt a közeget nehéz megszokni egy értelmiségnek, s az integráció is nehézségeket produkál. Maga az önkormányzat is... és legyintett a karjával. Még mindig nem szólaltam meg. A feketemunka, a kontárkodás, az adócsalás itt dicsőség! Képzeld a kontár most már követ! Tágra nyílt a szemem!
- Micsoda? Hitetlenkedtem.
- Úgy ahogy mondom! Mostanában elmegyek különböző programokra, falunapra. fórumokra. Ott muszáj elmennem előtte. Mindig ott áll az ajtóban a putri előtt, a sz...s szájú feleségével, aki kiáll az utca közepére s leselkedik. Megállít mindenkit, - hová méééész? - s közben köpködi a tökmagot. Kitört belőlem a nevetés. Úgy hahotáztam, hogy a cukrászda galériáján mindenki mosolyogva figyelt. A jókedv ragadós!
- Te kinevetsz?
- Nem! Nem Téged nevetlek... ilyet már én is tapasztaltam!
A falu lassan kezdi kiadni a kontárt, az adócsalót! A számtalan hazugságaik, rágalmazásaik, visszahangzanak faluszerte! Az emberek már nem szeretnek velük beszélgetni, mert a fekália ömlik a szájukból.
- Ez jó hír nem? Próbáltam témát váltani. Mikor követett a kontár adócsaló?
- Egy lakossági fórumra mentem. Mindig leselkednek, s nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket tesznek hangosan! Nem reagálok, mivel ez olaj lenne a tűzre. Nem tudom, meddig bírom ezeket a beszólásokat. A nyilvános "produkcióit".
- Próbálj magadon erőt venni! Én is átéltem ezeket a mentális fájdalmakat. Tekintsd levegőnek. Írd fel a hozzáérkező autók rendszámait. Előbb utóbb lehet, hogy lesz belőle hasznod! Az új törvény kegyetlenül eljár az adócsalók ellen! Kormányprogram, s az önkormányzatnak kötelessége az állampolgári bejelentéseket komolyan venni és a nagymama stílusos vasalásról el kell feledkezniük. Mind már mondtam! Megalakult NEBIH! A tavaszi akciójuk 25 millió Ft-ot hozott az állami büdzsének.
A kontárok korszakának falun is vége szakad. A költségvetés nem biztosítja 100% an a forrást. A kivonás 27%-os lesz az idén. A bevételt az önkormányzatoknak nemcsak a hitelfelvétel fogja biztosítani - kemény feltételek mellett - hanem, muszáj lesz eljárni a kontárok, a segédmunkások, az adócsalók, a fantom cégek, és az álvállalkozók ellen!! Nem számít, hogy rokon, barát, ismerős, utcabeli.
A stabilitási törvény elérte, hogy a hitelfelvétel engedélyköteles lesz! Ezért szükséges az önkormányzatok gazdálkodási, pénzügyi kockázatait is vizsgálni.
- Tudod, a kontár minap is követett.
- Naaaa!
- Tudtam, ha meglát, azonnal utánam jön kerékpárral! A tervem bevált. Rágalmazott, s kezdte volna a becsmérlő mondókáját, mikor a vérei leállították.


Nem tudsz másról beszélni! Ez az ember hozzád sem szólt! Te sohasem jártál semmilyen gyűlésre, sem fórumra. Talicskával tolt haza a kocsmából a Sz...ú feleséged. A hazugságaid nem érdekel senkit. Tudjuk, hogy egy kontár adócsaló vagy! Hogy mersz villamossági, háztartási, mezőgazdasági eszközöket javítani! Menjél haza és vedd be az idegcsillapítóidat, vagy kérj nagyobb adagot a kezelő orvosodtól.

Nem vártam meg a megaláztatását, - bár örültem neki- hanem otthagytam a gyűlés helyét.

- Remélem ez elég volt neki?
- Te nem ismered! Lepörög róla minden, s mintha nem történt volna semmi! Úgy fogja előadni, a megaláztatását, hogy neki adtak igazat! A felsége a sz...ú másnap a boltban hirdeti az igét... Már senki nem akar nekik köszönni, s kikerülik a boltban, gyógyszertárban is.
-A képviselők sem hajlandók eljárást kezdeményezni a kontár ellen?: - kérdeztem meglepődve.
- Nem!- jött a gyors válasz.


Hitetlenkedve néztem a barátomra. Remélem a törvény adta lehetőségek megállítják a megrögzött, makacs segédmunkást, vagy egy emberi élet megrokkantítása kell ahhoz, hogy eljárást indítsanak ellene?? Csak az a kérdés, ki s melyik hivatalt érinti egy ember végzete!
2012.április 15                                                                                                         -oil-