Úgy tűnik, ismét nem sikerült elérni, hogy bevezessék Magyarországon a magáncsőd intézményét, ami – ha nem is máról holnapra – családok ezreinek jelenthetne megoldást adóssága rendezésére, egzisztenciája megóvására. A bevezetésre már régóta váró eljárással, hatásaival és sorsával kapcsolatban Simon Gábort, az MSZP elnökhelyettesét kérdeztük.

STOP: Miért lenne szükség a magáncsőd bevezetésére?

Simon Gábor: Az állam fontos feladata, hogy elősegítse, hogy az eladósodott emberek, családok mind nagyobb hányada legyen képes az inaktív, segélyektől függő életvitel helyett visszatérni a munkával, jövedelemmel rendelkező emberek táborába. Az eladósodás következményeinek nem pusztán tüneti enyhítéséhez járulhat hozzá az új jogintézmény, az adósságrendezési eljárás bevezetése. Az állami forrásokból ebben az esetben nem pénzügyi támogatásban részesülnének az adósok, az állam nem vállalja át a támogatott adós tartozásait.
Infinety network
- Ezzel tényleges segítséget kaphatnának az eladósodottak?

- Az adósságrendezési eljárás bevezetésének célja az, hogy azoknak az embereknek, családoknak, akik azért, mert tévesen ítélték meg jövőbeli fizetési képességüket, vagy akiknek életében olyan előre nem kalkulálható esemény következett be, amely miatt az eredeti feltételek mellett törlesztési kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni, esélyt adjon az egzisztenciális “megkapaszkodásra”. Az adósságrendezési eljárás révén képesek lennének visszaszerezni korábbi társadalmi helyzetüket.

- Mik azok az okok, amelyek leggyakrabban vezettek ide?

- Sokan elhamarkodottan, erejükön felül döntöttek hitelek felvételéről, de másoknak megszűnt a munkahelye vagy munkaviszonya, elvesztették jövedelmük egy részét, vagy nagy költséggel járó betegségben szenvednek. Rendkívül sok oka lehet, és gyakran önhibájukon kívül fenyegeti az embereket a teljes anyagi csőd veszélye.

- Önök több alkalommal próbálták bevezettetni az adósságrendezési eljárást…

- Így van: a magáncsőd intézményének bevezetését három alkalommal terjesztettük elő, 2011. augusztus 24-én, 2011. április 18-án és 2010. október 4-én, képviselői indítvány formájában. Ezt rendre leszavazta a kormánypárt. A Papcsák-féle jelentéshez kapcsolódóan idén februárban ígéretet kaptunk, hogy a magáncsőd intézményét bevezetik, azután a kormánytól is ígéretet kaptunk, hogy idén szeptemberben erre sor kerül.

- Nem emlékszem, hogy ez megtörtént volna.

- Mert nem történt meg. Az Országgyűlés 2012. november 5-én tárgyalta Szili Katalin független képviselő indítványát, ahol a kormánypárt tartózkodott. Akkor a vita során Papcsák Ferenc tett ígéretet arra, hogy a következő héten ők maguk előterjesztik. Idézem: “Én azt gondolom, hogy nagyon fontos erről a kérdésről beszélni. Mi az alkotmányügyi bizottságban is elmondtuk, hogy támogatjuk egyébként ennek a jogintézménynek a bevezetését, nyilvánvalóan törvényi szinten kell ezt szabályozni. A KDNP-frakció kidolgozta a törvényjavaslatot, mi szeretnénk ebben a kérdésben előremenni és segíteni a magyar polgárokon, mint ahogy ezt tettük, ebben a kérdésben viszont most tartózkodni fogunk”.

- Akkor ebben teljes az egyetértés.

- Szóban lehet, csakhogy nem történt semmi. Azóta már több mint három hét telt el.

- Pedig rengeteg embernek segítene.

Mi a magáncsőd?

A fizetésképtelenné vált természetes személy korlátozott ideig (pl. 5-7 évig) egy vagyonkezelővel együttműködve, előre kiszámítható módon, először egyes vagyontárgyainak eladásából, majd jövedelméből rendezi tartozását, ezt követően pedig a megmaradt tartozást a hitelező elengedi. A magáncsőd időszaka alatt a vagyonkezelő az adós bevételeinek egy jelentős részét a tartozás törlesztésére fordítja és figyelemmel kíséri, hogy e törlesztés feltételei folyamatosan adottak-e, az adós nem adósodik-e el újból ismét, nem költekezik-e ki irracionális módon. Végül az adós tiszta lappal indulhat, szemben a jelenlegi rendszerrel, amikor akár élete végéig is “kapcsolatot tart” vele a követeléskezelő vagy a végrehajtó.
- Hosszú távon mindenképpen. Maga a probléma annyira összetett, hogy nincs olyan módszer, jogintézmény, amely önmagában kielégítő megoldást ígérne a háztartások eladósodásának megelőzését, illetve a hátrányos következmények csökkentését illetően. A természetes személyek adósságrendezésére irányuló eljárásnak a magyar jogrendszerben történő meghonosítása sem lesz képes rövid időn belül a gondok teljes körű orvoslására.

- Akkor hol itt a segítség?

- Nem szabad lebecsülni, ha néhány év távlatában az új jogintézmény, illetve eljárás akár a háztartások tízezres nagyságrendjében alakíthatja majd kedvezően az adósok életkilátásait. Az adósságrendezés javasolt szabályozása ugyanis javítaná az adósnak a hitelezőkkel történő megegyezése esélyét, számos eleme révén csökkentené a hitelezőkkel szembeni rosszhiszemű, csalárd adós-magatartás sikerességét. Ráadásul a természetes személyek fizetésképtelenségével összefüggésben is hasznosulnának a csődtörvény bevált megoldásai, erősítené a behajthatatlan követelések részleges megtérülésének valószínűségét, biztosítaná az adós és családja számára a társadalomba és nem utolsó sorban az adófizetők táborába történő visszatérést, a végleges “lecsúszás” helyett az adós egzisztenciális újrakezdésének lehetőségét.

forrás:stop.hu